A „fiori” szó jelentése „borzongás” vagy „hidegrázás”. Ez egy érzéki és kifejező szó, amely nem gyakori a mindennapi beszédben, de annál erőteljesebb a lírai szövegben.
A dalban Dan Balan azt énekli, hogy „Dar cât de adânc Trezesc fiori” (De milyen mélyen ébresztenek borzongást), utalva arra, hogy a régi emlékek és dallamok milyen mély érzelmeket, libabőrt és izgalmat váltanak ki benne. Ez a szó tökéletesen megragadja a nosztalgia és az intenzív érzelmi visszhang hangulatát.
Dan Balan, a moldáv énekes ebben a dalban egy régebbi, tiszta nyári szerelem emlékeit idézi fel. Nem bonyolítja túl: konkrét illatokkal és képekkel idézi meg a múltat, mint a „Miros de tei” (hársvirág illata) és a „Sub frunze de nuci” (diófalevelek alatt). Az egész szám arról a vágyról szól, hogy bárcsak újra úgy tudna érezni, mint régen: „Să pot iubi ca atunci / Când eram vii / Doar doi copii” (Hogy úgy tudjak szeretni, mint akkor, amikor még éltünk, csak két gyerek voltam/voltunk). A múlt nem tűnt el teljesen, hanem igazodási pont maradt: „Trăieşte ca punct de reper” (igazodási pontként él tovább).
A refrén folyamatosan visszatér a címadó motívumhoz: „Iar noi ne iubeam / Printre culori printre culori / În noapte” (Mi pedig szerettük egymást, színek között, színek között az éjszakában). Érdekes fordulat a „Eram în film” (filmben voltunk), ami a románban arra utal, hogy az ember teljesen belefeledkezik a saját külön világába, mintha egy mozivásznon élné meg a pillanatot. A repülés és zuhanás képeivel („În doi zburam / În doi cădeam” – ketten repültünk, ketten zuhantunk) kerekedik ki ez a nosztalgikus éjszakai visszatekintés.