A „heilstaat” szó szó szerint „üdvállamot” vagy „szent államot” jelent, de a dalban az utópia, egy ideális társadalom gúnyos leírására használják.
A szövegben a szerző megkérdőjelezi a kelet-berlini szocialista rendszer „heilstaat” jellegét, rámutatva a falakra, a véleménynyilvánítás korlátozására és az elnyomásra. Ez a szó kulcsfontosságú a dal politikai üzenetének megértéséhez, és ritkán fordul elő a mindennapi beszédben, így különösen érdekes és emlékezetes.
A dal két Berlin utcáit állítja egymás mellé, és egyik oldalnak sem engedi, hogy egyszerű válasszá váljon. Kelet-Berlinben, az Unter den Linden sugárúton zászlók, Marx és Lenin szobrai, kalapácsok és sarlók, valamint katonás őrségváltás jelenik meg. A „Veertig jaar socialisme” [Negyven év szocializmus] után a szöveg csípősen kérdezi: mit ér egy állítólagos jóléti állam, ha fal veszi körül, és az ember fél óvatosan kimondani a véleményét? Aki eltér a hivatalos nézettől, azt akár őrültnek is nyilváníthatják. Közben a madarak egyszerűen átrepülnek a fal és a IJzeren Gordijn, vagyis a „vasfüggöny” fölött. Őket nem fordítják vissza, és nem lövik le. Ez a dal egyik legszebb, egyben legszúrósabb képe: a madarak szabadabban közlekednek, mint az emberek.
Nyugat-Berlinben a Kurfürstendamm neonfényei, pornó- és peepshow-k, Mercedesek, kóla, evés, ivás és szerencsejáték fogadják a járókelőt. Ez lenne a „veertig jaar vrijheid” [negyven év szabadsága], csakhogy a dalszöveg rögtön rákérdez, mennyit ér a szabadság ház és munka nélkül, különösen a Kreuzbergben élő törököknek, akik alig tudnak megélni. Tüntetni lehet, de „met je rug tegen de muur” [a hátaddal a falnak], és a szabadság könnyebb annak, akinek pénze van. A refrénben a madarak már visszafelé is átrepülnek, mert néha keleten van kenyér az Alexanderplatzon, néha nyugaton a Gedächtniskirche környékén. Klein Orkest dala ettől egyszerre szellemes és kellemetlenül pontos: a falat nemcsak téglából, hanem félelemből, szegénységből és pénzből is meg lehet építeni.