A „cununa” szó a „korona” jelentéssel bír, de ebben a dalban egy sokkal mélyebb, szimbolikusabb értelmet kap.
Itt nem egy királyi koronára utal, hanem a házasságkötés szertartására, ahol a vőlegény és a menyasszony fejére helyezett koszorúk vagy koronák a frigy szentségét jelképezik. A dalban a Nap és a Hold „tartják a koronát”, ami azt jelenti, hogy ők a házasság tanúi és áldásukat adják rá, egy égi, örök köteléket teremtve.
A moldovai Pasha Parfeni dala egyenesen egy mesebeli világba repít, ahol a természet tanúja a szerelemnek. Az énekes a sűrű erdőhöz és a Dnyeszter folyóhoz fordulva meséli el, hogy megtalálta a menyasszonyát: Codrule cu frunză deasă / Cred că mi-am găsit mireasă („Sűrű levelű erdő, azt hiszem, menyasszonyt találtam”). Hogy elnyerje a lány szívét és első csókját, mindent bevet: hagyományos népdalokat (doina) énekel neki, táncoltatja és kényezteti (În tot felul răsfățat-o – „Mindenféleképpen kényeztettem”). A hetedik estén aztán egy ritka köves gyűrűvel kéri meg a kezét, és csillagos ég alatti esküvőt ígér neki.
A dal szíve a fülbemászó refrén: Soarele, Soarele, Soarele și Luna / Ne-or ține, ne-or ține, ne-or ține cununa („A Nap és a Hold fogja tartani a koronánkat”). A román és moldovai hagyományos esküvőkön a tanúk vagy a pap koronát helyeznek a pár fejére a szertartás alatt (ez a cununie). Itt azonban nincs szükség templomi díszekre: maga az égbolt és az égitestek válnak a násznéppé és a szertartásmesterré ebben a pogány hangulatú, tiszta szerelmi fogadalomban.