Ramasse-moi szó szerint azt jelenti, hogy "szedj fel engem" vagy "gyűjts össze engem". Ez egy érdekes kifejezés, mert nem a leggyakoribb módja annak, hogy valaki azt mondja, "vegyél fel" vagy "találj meg".
A dalban a dalszövegíró azt kéri, hogy a szavakat, amiket elrejtett, szedjék fel, amikor a címzett egyedül van. Ez a kifejezés egyfajta sebezhetőséget és vágyat fejez ki, hogy észrevegyék és felvegyék az elrejtett üzeneteket, ami mélyebb értelmet ad a dalnak.
Képzeld el, hogy valaki apró üzeneteket dugdos el a lakásodban, kifejezetten azért, hogy rátalálj, amikor egyedül maradsz. A kanadai Patrick Watson ebben az alternatív dalban pont ezt teszi: a „Je te laisserai des mots” (Hagyok majd neked üzeneteket / szavakat) soraival apró életjeleket szór szét a szobában. Nem drámai szerelmi vallomásokról van szó, hanem egészen hétköznapi, szinte abszurd rejtekhelyekről. Az ajtó alatt hagyja őket („En d'ssous de ta porte” - Az ajtód alatt), ott, ahol a lábad lépked („Tout près de la place où tes pieds passent” - Közel ahhoz a helyhez, ahol a lábad jár), vagy épp a kanapé réseibe gyömöszölve: „Cachés dans les trous de ton divan” (Elrejtve a kanapéd réseiben / lyukaiban). A kanapé mélye egyébként zseniálisan banális hely egy üzenetnek, mint egy elgurult aprópénz.
A szövegben figyelj a kiejtésre: az „En d'ssous” a hétköznapi beszédben az en dessous (alatta) rövidülése, leharapva az elejét, ahogy az emberek valóban beszélnek. A dal igazi furcsasága és szépsége viszont a végén jön. Nem azt kéri, hogy a papírfecniket szedd össze, hanem magát az embert: „Ramasse-moi / Quand tu voudras” (Szedj fel engem / Vegyél fel a földről, amikor csak akarsz). A ramasser igét a franciában a földre ejtett tárgyakra használják, de itt a megszólaló saját magát alakítja át egy földön felejtett levélkévé, amit akkor veszel magadhoz, amikor rád tör a magány: „Et quand tu es seule pendant un instant” (És amikor egy pillanatra egyedül vagy).