Feuerrädern szó szerint azt jelenti, hogy "tűzkerekeken". Ez egy rendkívül kifejező és szokatlan szó, ami azonnal megragadja a figyelmet.
A dalban Nena ezt a szót használja, hogy leírja, ahogy "tűzkerekeken száguldunk a jövő felé az éjszakán át" (Wir fahr'n auf Feuerrädern Richtung Zukunft durch Nacht). Ez a metafora egy erőteljes, szenvedélyes és megállíthatatlan utazást sugall az ismeretlenbe, tele energiával és izgalommal. Ez a kép teszi a dalt igazán emlékezetessé.
Nena klasszikusa, az Irgendwie, Irgendwo, Irgendwann egy lendületes popdal a pillanat megéléséről és a bátorságról. A szöveg azzal a képpel indít, hogy mindannyian úgy zuhanunk át a téren és az időn a végtelen felé, mint lepkék a fénybe: „Fliegen Motten in das Licht / Genau wie du und ich” (Úgy repülnek a lepkék a fénybe, pontosan úgy, mint te meg én). Nem érdemes sokat hezitálni vagy várni a tökéletes pillanatra, mert a jövő már most elkezdődik valahol: „Ich warte nicht mehr lang” (Nem várok tovább).
A dal legfontosabb gondolata, hogy a szerelemhez és az érzelmekhez merészség kell: „Liebe wird aus Mut gemacht / Denk nicht lange nach” (A szerelmet bátorságból gyúrják / Ne gondolkozz sokat). Akár tűzkerekeken száguldva az éjszakában („Wir fahr'n auf Feuerrädern Richtung Zukunft durch die Nacht”), akár törékeny homokvárat építve („Ich bau dir ein Schloss aus Sand”), a lényeg a tiszta cselekvés. Mert bár a biztonság sosem garantált, Nena szerint elérkezett a gyengédség ideje: „Die Zeit ist reif für ein bisschen Zärtlichkeit” (Itt az idő egy kis gyengédségre) – valahogy, valahol, valamikor.