A Musa szó jelentése „múzsa”. Ez egy gyönyörű és irodalmi kifejezés, amely a művészetek és az ihlet istennőjére utal a görög mitológiában.
A dalban Andrea Bocelli a zenét nevezi múzsájának, amely inspirálja és élteti őt. Ez a szó kiemeli a zene mély, szinte isteni erejét, amely nem csupán szórakoztat, hanem értelmet és célt ad az életének.
Első hallásra azt hihetnéd, Andrea Bocelli és Giorgia egy végzetes, mindent elsöprő szerelmi viszonyról énekelnek. Ott van a féltékenység, az érintések, és a vallomás: Vivo per lei (Érte élek). De várj csak, kiderül a turpisság! Ez a „hölgy” valójában maga a zene (la musica). Bocelliék úgy személyesítik meg, mint egy múzsát (È una Musa che ci invita – Ő egy múzsa, aki hív minket), akit a zongora billentyűin keresztül simogatnak ujjaikkal (A sfiorarla con le dita / Attraverso un pianoforte). A szöveg gyönyörűen leírja, hogy ez a szerelem nem kizárólagos: mindenkinek szól, akiben ég a vágy, mint egy szobában felejtett bekapcsolt rádió annak, aki épp magányos (Come uno stereo in camera / Di chi è da solo).
A dal nem finomkodik, kimondja a művészélet nehezét is. A zene néha fejbe vág (A volte picchia in testa), mégis olyan ütés ez, ami sosem fáj igazán (È un pugno che non fa mai male). Városról városra hajszol, szenvedést hoz, de legalább élsz tőle! Nincs más kiút (Io non ho altra via d'uscita), mert a zenét sosem csalták meg (la musica lo sai / Davvero non l'ho mai tradita). Akár a színpadon állnak, akár a falnak szorulva a nehéz holnapokban, szabad hangjegyeket kapnak cserébe. Ha lenne még egy életük, azt is habozás nélkül odaadnák érte.