A felgele jelentése „élénksárga” vagy „rikítóan sárga”, és a fel- előtag erősíti a szín intenzitását. A dalban a bohóc a „felgele licht”, vagyis az élénksárga fényben ugrál és nevet, ami éles kontrasztban áll a mögötte rejlő szomorúsággal.
A „De Clown” egy fehér és piros ruhás bohócról szól, aki a fényes színpadon nevet, ugrál és szórakoztatja a közönséget. A refrén egyszerű, mégis kegyetlenül egyenes: „Hij was maar een clown, in ’t wit en in ’t rood” [Csak egy bohóc volt, fehérben és pirosban], majd: „Maar nu is hij dood” [De most már halott]. A vidám külső mögött azonban szomorú arc rejtőzik: „Onder die lach zat een droevig gezicht” [A nevetés mögött egy szomorú arc volt]. Ez a kontraszt adja a dal erejét: a közönség csak a műsort látja, a bohóc csendes bánatát senki sem ismeri.
A bohóc egyedül él egy fából készült kocsiban, megöregszik, a kalapja már kicsi, a cipője pedig túl nagy. A dal szerint mindent odaadott az utolsó napjáig: „Hij heeft alles gegeven tot de laatste dag” [Mindent odaadott az utolsó napig]. A végén fellépés közben elesik, a közönség pedig tovább nevet, mert azt hiszi, ez is a műsor része. Csak később értjük meg, hogy számára tényleg véget ért minden. Ben Cramer holland előadó dala így egy magányos ember emlékét őrzi, akit a közönség a mosolyáról jegyzett meg, miközben a fájdalmát senki sem látta.