A снисходителен [sniszhoditelen] ritka és árnyalt szó: jelentheti azt, hogy valaki elnéző és megbocsátó, de azt is, hogy leereszkedő vagy fölényes. A dalban a „Боже, как ты снисходителен” [Bózhe, kak ti sniszhoditelen] körülbelül azt jelenti: „Istenem, milyen elnéző vagy”, miközben a szöveg ironikus, kétértelmű hangulatot teremt.
A „Музыка громче” („Hangosabb a zene”) egy éjszakai menekülés a külvilág elől: „Музыка громче, голоса тише, глаза закрыты” [hangosabb a zene, halkabbak a hangok, csukva a szem]. A narrátor olyan helyről beszél, ahol senki sem ismeri fel, ezért bármit megtehetsz, senki sem lát. A zene itt nem háttér, hanem teljes hangerős búvóhely. Közben a szöveg tele van menő túlzásokkal: a beszélő gyakrabban ül repülőn, mint autóban, és „на голову выше” [egy fejjel magasabb], bár régen ő volt a legkisebb az osztályban. A „деньги в недвижке” [a pénzem ingatlanban van] sor az ingatlanba fektetett pénzre utal, a „fuск” pedig szándékosan nyers, angolos káromkodás.
A magabiztos bulihang mögött azért ott van az éhség és a múlt is: „Я должен всегда оставаться голодным” [mindig éhesnek kell maradnom], hogy melegben aludhasson, ne hidegben. A Westgoth-ok említése egy saját közegre vagy csoportra utal, de a dal csak annyit mond el róla, hogy a beszélő tudja, honnan jöttek, a hallgató viszont nem. Még egy szellemes zenei belső poén is felbukkan: az általa kitalált adlibek, vagyis a dalok közbeni rövid hangok és beszúrások, mások álneveivé váltak, miközben a szövegeiben mindenki anonim. A végén a hangulat váratlanul személyesebb lesz: utólag talán jobban megértette volna a szüleit, és hálát ad Istennek. A refrén mégis visszaránt az éjszakába: „Это нон стоп!” [ez megállás nélkül megy], csukott szemmel, egyre hangosabb zenével.