Az abat-jour franciául „lámpaernyő”, vagyis a lámpa fényét tompító burkolat. A dal játékosan ismétli: az szerelem akár „eloltja” vagy „összetöri a lámpaernyőket”, ami humoros, kissé abszurd képet fest az érzelmek mindent felforgató erejéről.
Christophe Maé és Amadou & Mariam dala játékos, szinte felsorolásszerű képekkel mutatja meg, mennyi mindent művel velünk a szerelem. „Ça fait rêver les gens, l’amour” [A szerelem álmodozóvá teszi az embereket], közben életet ad, megszédít, pirulásra és hazugságra késztet, sőt sírást és mosolyt is előhív. A dal egyik kedves túlzása szerint a szerelmesek „des âmes sœurs” [lelki társak], és a visszatérő „On est deux, mon amour” [Ketten vagyunk, szerelmem] egyszerű, meghitt kapaszkodóvá válik. A „Tout va bien” [Minden rendben] refrénje azt sugallja, hogy a közös „mi” még akkor is megnyugtató, amikor az érzelmek teljesen felkavarják az embert.
A szöveg nem idealizálja a szerelmet: „Ça abîme des gens, l’amour” [A szerelem embereket tesz tönkre], és „Ça rend aveugle” [Vakká tesz] is lehet. A végén a mindennapi, kissé komikus képek következnek: a szerelem kilométereket utaztat, lámpaburákat olt el vagy tör össze, cigarettára gyújtat, majd akár a dohányzás abbahagyásához is erőt ad. Ez a dal éppen ettől szerethető: a szerelem egyszerre szédítő, fájdalmas, nevettető és egészen hétköznapi.