A primavere szó jelentése "tavaszok". Bár a tavasz egy gyakori évszak, a dalban való használata mélyebb értelmet kap, mint egyszerűen az évszak megnevezése.
Ebben a dalban a "Passeranno primavere" (Elmúlnak a tavaszok) sor a múló időt és az élet változásait szimbolizálja. A tavasz a megújulás és a remény időszaka, de itt azt fejezi ki, hogy még a legszebb időszakok is elmúlnak, de a nagy szerelem örökké tart. Ez a szóválasztás gyönyörűen kiemeli a dal időtlenségét és az érzelmek mélységét.
Ha van dal, ami nem szégyelli a hatalmas, mindent elsöprő érzelmeket, az az olasz pop-opera trió, az Il Volo slágere, a Grande Amore. Itt nincs semmi finomkodás: a szöveg az első pillanattól kezdve teli tüdőből kiáltja a világba a szerelmet. Az énekes lehunyja a szemét (Chiudo gli occhi e penso a lei - Becsukom a szemem és rá gondolok), és azonnal elragadja a rajongás. Különösen szép a szövegben a szójáték a szavakkal és a magánnyal: a sole olaszul napot jelent, de a következő sorban mint többes számú nőnemű melléknév tér vissza (Sole sono le parole - Magányosak a szavak). Azt mondja, a kimondott szavak egyedül kevesek, de ha leírják őket (se vanno scritte tutto può cambiare - ha leírják őket, minden megváltozhat), végre elszáll a félelem.
A refrén szinte hipnotikus a kérdések végtelen ismétlésével: miért van az, hogy amikor gondolkodik, csak rá gondol, és amikor él, csak benne él (quando vivo, vivo solo in te - amikor élek, csak benned élek)? Nem finomkodik a nehezebb időszakok leírásakor sem, hiszen egyenesen bedobja a hideg napokat és a maledette notti perse a non dormire (átkozott, alvás nélkül elvesztegetett éjszakák) emlékét, szembeállítva azokkal az éjszakákkal, amikor szeretkeznek. A dal lényege ez a végletesség: a szerelme a mindennapjai lélegzete (Respiro dei giorni miei d'amore - Szerelmes napjaim lélegzete), és semmi mást nem akar hallani, csak azt, hogy soha nem hagyja el.