A Glasögonormen szó szerint „szemüvegkukac”, vagyis egy játékos, kissé gúnyos összetett szó a szemüveges stréberre vagy „nerdre”. A dalban különös, költői képként jelenik meg: a „szemüvegkukac” visszaveri a fényt, miközben hazakísér valakit, így a szó egyszerre furcsa, emlékezetes és a kívülállóság érzését is felidézi.
A „Töntarna” egy sötét, szándékosan túlzó történet két emberről, akik valamilyen régi sérelem után bosszút terveznek. A refrén könyörtelenül ismétli: „Häng dem högt” [Akasszátok fel őket magasra], sőt: „Så häng dem högt / Så häng dem långsamt” [Akkor akaszd fel őket magasra / akaszd fel őket lassan]. Ez nem finom célzás, hanem hideg, brutális kép. Közben az énekes a húgát próbálja megnyugtatni: „Lägg dig ner och sov, lilla syster” [Feküdj le és aludj, kishúgom]. Azt mondja, higgyen a tervében, és várja ki az időt. A „Född till tönt” [Strébernek, lúzernek születve] és a „Glasögonormen” [szemüveges féreg, vagyis egy gúnyos sértés a szemüveges, ügyetlennek tartott emberre] önironikus, csúfolódó hangot adnak a bosszúfantáziának.
A dal másik szála egy fájdalmasan közeli kapcsolatot mutat. A megszólított lány bulikon sírt, majd „föll auseinander” [darabokra hullott] a vendégek előtt, az énekes pedig „bit för bit” [darabról darabra] újra összerakta. Hazakísérte biciklin, feltétel nélkül, miközben a lány görcsösen kapaszkodott belé. A „Jag blev expert på att vänta själv” [A várakozás szakértője lettem egyedül] sor különösen erős: itt a bosszú mellett magány, gondoskodás és hosszú türelem is jelen van. A szöveg nem magyarázza meg, kik azok, akiket fel kell akasztani, ezért a képek töredezettek maradnak. Éppen ettől olyan nyugtalanító: egy testvéri ígéret, néhány régi seb és egy túl messzire vitt terv keveredik benne.