A ruffiana szó jelentése 'kerítő' vagy 'szélhámos', de ebben a kontextusban egy sokkal árnyaltabb, metaforikus értelmet kap.
Ligabue a 'luna ruffiana' kifejezéssel egy olyan holdat ír le, amely csábító, ravasz és talán egy kicsit rosszindulatú is, mintha arra ösztönözné az embert, hogy engedjen a kísértésnek vagy a nosztalgiának. Ez a szokatlan és kifejező szóválasztás teszi igazán érdekessé és emlékezetessé a dalt.
Ligabue ezzel a rockdallal egy olyan életérzést hoz el nekünk, amiben minden apró, mindennapi pillanat segít lerázni a feszültséget. A cím és a refrén központi sora, a „Mi ci pulisco il cuore” (Ezzel tisztítom meg a szívemet), valójában egy szép olasz képpel fejezi ki a belső megkönnyebbülést: mindent, ami körülveszi, arra használ fel, hogy tisztára mossa a lelkét a nehézségektől. Ilyen az áprilisi napfény, amely elolvasztja a haragot („questo sole di aprile che scioglie il rancore” – ez az áprilisi nap, ami felolvasztja a neheztelést), a könnyű zene, vagy éppen egy tökéletes ébredés a szétzilált ágyban a másikkal („il letto disfatto e il resto ad aspettare” – a felborzolt ágy és a többi dolog meg várhat).
A szöveg nem akar megfejteni mindent, sőt Ligabue nyíltan beismeri: „Ho ancora tutto da imparare” (Még mindent meg kell tanulnom). Ahelyett, hogy kész válaszokat adna az életre, inkább elfogadja a bizonytalanságot és a félelmeket. A refrénben lazán odaveti: találkozunk odakint az utcán, a te félelmeiddel és az enyéimmel („con le tue paure, con le mie”), mert hát végtére is ezt nevezik élésnek („L'han chiamato vivere”). Egy közvetlen, szerethető dal arról, hogy a világ zajában mindig van miből erőt meríteni, amíg a szív bírja a tempót.