Karolinen a svéd történelem egy különleges időszakának, a Nagy Északi Háborúnak (1700-1721) a katonáit jelöli. Ezek a katonák I. Károly svéd király uralkodása alatt szolgáltak, és rendkívüli fegyelmükről, bátorságukról és vallásos hitükről voltak ismertek.
A dalban a "karolinen" szó nemcsak egy katonát jelent, hanem egy egész korszakot és egyfajta mentalitást is szimbolizál: a rendíthetetlen hitet, a hazaszeretetet és a halálmegvető bátorságot. Ez a szó ritkán fordul elő a modern svéd dalokban, így különösen érdekes és egyedi.
A „Karolinens Bön” cím jelentése: „A karolin katona imája”. A dalszöveg egy svéd katonát követ, aki „för fränder, fosterland och konung” [rokonaiért, hazájáért és királyáért] vonul a harcba. Keresztény hitét fegyelmező erőként éli meg: „soldat i Jesu namn” [Jézus nevében harcoló katona], és akkor sem hátrál, amikor golyózáporon kell átmennie. A „karolinen marscherar fram” [a karolin katona előrenyomul] refrénben a menetelő alak szinte megállíthatatlan, miközben a katonák a sorsukat Isten kezébe teszik.
A dal legerősebb része a Miatyánk svéd szövegének ismétlése: „Fader Vår, som är i himmelen” [Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben]. Ezután a hadsereg „Fram, går som en man” [előre megy, mint egyetlen ember], és a katonák elfelejtik a félelmet. A kép egyszerre áhítatos és kemény: imádkoznak, majd felemelt zászló alatt az ellenség felé menetelnek, készen arra, hogy életüket adják királyukért és hazájukért. A szöveg nem magyarázza a háborút, inkább ezt a katonai hitvallást és a közösség erejét mutatja meg, nagyon egyenes, menetelő hangon.