A tonia költői szó, amely a víz mélyét, illetve az örvényt idézi fel. A dalban a „w toni utonie” kifejezés azt jelenti, hogy valami elmerül a mélyben, ami különösen erős kép a kapitányról és a viharokról szóló motívumok mellett.
A „Kapitan” egy fáradt, sokat küzdő férfit mutat, akinek a szeme még tiszta a könnyektől, a szíve pedig újra erősen ver. A whisky és a gin sem tudja elhallgattatni a fejében kavargó, éles gondolatokat. Amikor az élet mindig ellene fúj, pénzfeldobással bízza a döntést a sorsra: „No to rzucił monetą, niech powie los” [Hát feldobott egy érmét, hadd mondja meg a sors]. A dal egyik legszebb kérdése, hogy mekkora fájdalmon kell átmenni ahhoz, hogy az ember igazán ember legyen, és mekkora levegőt kell venni ahhoz, hogy végre elkezdjünk élni.
A beszélő közben nem hagyja egyedül ezt a bizonytalan „kapitányt”. Indulásra biztatja, még mielőtt felkel a nap, és ezt ígéri: „Będę przy tobie na amen” [Örökre melletted leszek]. A „na amen” itt azt jelenti, hogy véglegesen, minden körülmények között. A viharok a nehézségek képei, de az ígéret szerint nem érik utol őket, nyáron pedig együtt lesznek, a sírásra pedig „még van idő”. A refrén egyszerre bátorító és kicsit huncut: ne félj, induljunk el, mert a győzelmekben és a vereségekben is „te meg én, örökre” maradunk egymás mellett.