Az "Atlantide" szó Atlantiszra, a legendás elveszett városra utal. Ez egy ritka és misztikus szó, amely azonnal felkelti a figyelmet, és nem egy mindennapi kifejezés.
A dalban a "Come il mare di Atlantide" (Mint Atlantisz tengere) sorban jelenik meg, ami egy mély, titokzatos és talán elérhetetlen helyre utal. Ez a metafora tökéletesen illeszkedik a dal hangulatához, amely az elveszettségről, a keresésről és a bizonytalanságról szól.
Sarah Toscano az Atlantide című popdalában egy olyan kapcsolat utáni bizonytalanságot énekel meg, ahol az ember már teljesen kimerült a várakozástól. Azzal kezdi, hogy legszívesebben szótlan maradna, mert a teste és a feje már feladta a harcot: „Uscivo fuori casa con le ossa distrutte” (Összetört csontokkal léptem ki a házból). A refrén központi képe a mesék világa és a mitikus elsüllyedt város, miközben Sarah úgy érezte, elnyelte a káosz: „Ero persa in un vortice / Come chiusa in un margine / Ti chiedevo le favole / Come il mare di Atlantide” (Elvesztem egy örvényben / Mintha a margóra lennék szorítva / Meséket kértem tőled / Mint Atlantisz tengere).
A dalban az a legjobb, ahogy a belső vívódást mutatja be a zsebre dugott kézzel való sietéssel és a táskában felejtett kulcsokkal („E le tue chiavi sempre in borsa” - És a kulcsaid még mindig a táskámban vannak). Végül megszületik a döntés: elindul másfelé, még ha fél is tőle. A legfontosabb gondolatát többször is elismétli: „Adesso cambio direzione / Ma non cambio l'intenzione” (Most irányt változtatok / De a szándékomat nem változtatom meg). Elmegy a világ másik felére, mert lépnie kell, még ha be is ismeri, mennyire fáj a búcsú.