A подснежниками [podsnezhnikami] jelentése: „hóvirágokkal”. A dalban ez költői, kissé melankolikus kép: „Пока тело не укрыло подснежниками” [Poka telo ne ukrylo podsnezhnikami], vagyis „amíg a testet be nem borították a hóvirágok”.
A „ПОМНИ” („Emlékezz”) egy különös, éjszakai szerelmi jelenetből indul: valaki a képernyőn suttog, hogy a csendben maradó énekest ne lehessen hallani. Közben ott van az első tánc, a virágok és a tető, ahová a másikhoz igyekszik. A visszatérő kérés, „Помни, ты напомни” [Emlékezz, emlékeztess], nem egyszerű nosztalgia: a megszólított ember „a semmiből” hívta elő őt, majd újra összerakta az „elpusztult világát”. A „Больше, чем слова” [Több, mint szavak] sor pontosan jelzi, hogy itt a tettek és a megmentés fontosabbak a magyarázatoknál.
A dal képei egyre furcsábbak és sötétebbek. A testet lassan hóvirágok takarják be, az angyalok pedig bűnösöket mentenek, miközben valakik azt mondják nekik, ideje befejezni és felébredni a „mátrixból”. Ez utóbbi itt egy mesterséges, tompa valóság képe, nem egy konkrét filmre való utalás. A két embernek már haza kellene mennie, a hely bezárt, mégsem tudnak elszakadni egymástól. „Я искушение, ты спасение” [Én vagyok a kísértés, te a megváltás] egy remekül tömörített ellentét: az egyikük veszély, a másik menedék. A végén a kérés szinte kiáltássá válik: emlékeztesd őt arra, ki rakta össze, még akkor is, ha közben „a lelkét elraboltad”.