A „galop” szó magyarul „galoppot” jelent. Ez egy erőteljes és dinamikus szó, amely a ló gyors, ritmikus mozgására utal.
A dalban a „galop” metaforikusan az élet rohanását, a megállíthatatlan időt vagy egy belső küzdelmet szimbolizálja, ami elől nem lehet elmenekülni. A főhős folyamatosan fut, elesik, feláll, de a „galopp” sosem ér véget, ami a dal központi témája.
A „Galop” egy megállás nélküli vágtát mutat be: „Biegnę, padam, wstaję” [Futok, elesem, felállok]. A beszélő újra és újra nekilendül, elesik, majd felkel, miközben valami könyörtelenül hajtja tovább. Még az első kakasszó előtt felébred, és a nyakában érzi üldözőjét. A lengyel „I-i-i-je” itt lónyerítésként hat, így a dal egy furcsa, kissé játékos lovas képet épít fel: a hajcsár árnyékként követi, és amikor lassítana, sarkantyúval ösztökéli az oldalát.
A végén kiderül, ki ül a fején örökké: „Mój przyjaciel czas” [Az én barátom, az idő]. Ez a „barát” nem túl kíméletes: akkor is vele marad, ha a világ végére menekülne, elérné a csúcsot vagy akár a csillagokat. A dal ereje ebben a kissé csípős ellentétben van: az időt barátnak nevezi, miközben az minden mozdulatát ismeri, és nem engedi megállni. A „galop” [vágtatás] refrénként visszatérő szó, ezért a hallgató is úgy érzi, mintha a ritmus újra és újra előre lökne.