A „zeven zeeën” jelentése: „hét tenger”, egy költői kifejezés a világ távoli, hatalmas tengereire.
A dalban az énekes azt kéri, hogy öleljék át a „hét tengerét” is, vagyis fogadják el egész világát, minden távoli élményét és kalandját. Ez a különleges, képszerű szókapcsolat ritkán jelenik meg hétköznapi holland szövegekben, ezért emlékezetes tanulnivaló.
Az „Omarm” cím jelentése: „Ölelj át”. A dal beszélője nem tudja pontosan megmagyarázni, miért akar elindulni, mégis erősen érzi ezt a késztetést: „ik weet niet hoe ’t komt dat ik weg wil” [nem tudom, miért akarok elmenni]. A távolság itt nem kilométereket jelent, hanem időt és belső irányt: „Hoever je gaat / Heeft met afstand niks te maken” [hogy meddig mész, annak semmi köze a távolsághoz]. A sötétben halad, az ösztöne vezeti, miközben az értelme tiltakozik. Mégsem egyedül akar menni: kinyújtott kézzel kéri a kedvesét, hogy kísérje el, ölelje át, és „breng me nergens heen” [ne vigyél sehová]. Ez a furcsa kérés nagyon emberi: ne legyen cél, ne legyen megoldási terv, csak közelség.
A refrén egyszerű ismétlése szinte kapaszkodóvá válik: „Lief, ga dan mee / En omarm me” [Kedvesem, akkor gyere velem / és ölelj át]. A későbbi sorok még tovább tágítják az ölelés jelentését: a másik ölelje át a testét, a „waanideeën” [tévképzeteit vagy bolondos elképzeléseit], az egész múltját és a „zeven zeeën” [hét tengert], vagyis mindazt a nagy, szétszórt világot, amelyet magával cipel. A záró kép pedig szép és kissé játékos: „Hoe recht je staat / Heeft met zwaarte niets te maken / Hoogstens met de wind” [hogy milyen egyenesen állsz, annak semmi köze a nehézséghez, legfeljebb a szélhez]. A dal így nem úticélt ígér, hanem egy társat, aki akkor is átölel, amikor a beszélő maga sem érti teljesen, merre tart.