A parqués egy főként Kolumbiában népszerű társasjáték, amely a Parcheesihez hasonlít. A dalban Shakira önironikusan azt énekli, hogy még ebben is rosszul játszik: «Juego mal hasta el parqués», vagyis „még a parquésban is rosszul játszom”. Ez egy ritka és kulturálisan érdekes szó, amely különlegessé teszi a dalszöveget.
Shakira a pop műfaj egyik kolumbiai hangja, de az Inevitable című dalában nyoma sincs a megszokott magabiztos tánclépéseknek. Ehelyett leül veled szemben, és kíméletlen őszinteséggel sorolja a hibáit: rögtön azzal nyit, hogy „No sé preparar café / Y no entiendo de fútbol” (Nem tudok kávét főzni, és nem értek a focihoz). Még a kolumbiai társasjátékot is bedobja: „Juego mal hasta el parqués” (Még a parchísit is rosszul játszom), utalva a népszerű táblás játékra, amit nálunk leginkább a Ki nevet a végén?-hez hasonlíthatnánk. Beismeri, hogy nem fürdik vasárnaponként, és hogy talán hűtlen is volt egyszer. Teljesen abszurd és vicces vallomásáradat, de a lényeg a sorok végén érkezik: hiába a rengeteg furcsaság, senki nem gondol a másikra úgy, ahogy ő.
A vicces vallomások után a dal átvált a szakítás utáni szürkeségbe. Shakira szerint már maga az ég is unja az esőt („El cielo está cansado ya de ver la lluvia caer”), a napok pedig egyformán folynak össze. Pontosan tudja, hogy a másik nem jön vissza, mégis tehetetlen a saját érzéseivel szemben: „Seguir amándote es inevitable” (Tovább szeretni téged elkerülhetetlen). Nincs itt nagy rejtély vagy bonyolult metafora: elrontott dolgok, rossz szokások és egy szerelem, amit egyszerűen nem tud kikapcsolni.