A „tierra de nadie” szó szerint „senki földje”, vagyis olyan hely, amelyhez senki sem tartozik. A dalban ez átvitt értelemben jelenik meg: az énekes magányosnak és elveszettnek érzi magát, mintha két világ között rekedt volna.
Ez egy kifejező, költői szókapcsolat, amelyet nemcsak valódi helyre, hanem lelkiállapotra is használhatunk.
A kolumbiai Shakira a Nada című dalban egyenesen kimondja: lehetsz sikeres, eljuthatsz messzire, de a magány ellen semmi sem véd meg. A szövegben száraz levelek tengerén sétál, miközben az angyalok Berlin felett repülnek (Vuelan los ángeles sobre Berlín), de belül csak az eső esik. A refrén kíméletlenül őszinte: „No sirve de nada llegar aún más lejos / Ni toda la fama, ni todo el dinero” (Semmit sem ér még messzebbre jutni / Sem a hírnév, sem a pénz), ha a másik nincs ott vele, és a magány a csontjaiba mar (la soledad se me clava en los huesos).
Van a dalban egy kifejezetten emlékezetes, szinte filmszerű részlet: Shakira a földre vágja a kínai negyedből szerzett, hamisított Chanel táskáját (Tiro mi bolso Chanel del barrio chino), és futásnak ered a vizes aszfalton. Ez a „barrio chino” (kínai negyed) kifejezés itt a piacon vett olcsó luxusra utal, ami remekül mutatja a kontrasztot a csillogás és a valóság között. A nap úgy telik el, hogy háttal áll a napnak (De espaldas al sol), és hiányzik neki a másik hangja, illata és érintése. Nem finomkodik a szavakkal: ha a kapcsolat félbemaradt (Nuestro camino aún esta a medio hacer), a pénz és a siker teljesen felesleges teherré válik.