Wunderlich azt jelenti, hogy 'különös' vagy 'furcsa'. Ez egy olyan szó, ami nem mindennapi, és segít kifejezni a dal egyedi hangulatát.
A dalban a zenekar azt énekli, hogy "Du und ich, wir waren wunderlich" (Te és én, különösek voltunk). Ez a szó nemcsak a pár szokatlan kapcsolatára utal, hanem arra is, hogy ők nem törődtek azzal, mit gondolnak róluk mások, ami egy mélyebb réteget ad a szövegnek.
Képzeld el azt a pillanatot egy szakítás után, amikor egyedül maradsz a lakásban, és a megszokott rutinok hirtelen fájdalmassá válnak. A német AnnenMayKantereit ezzel a dallal pontosan ide visz: a zongorához, mezítláb. Az énekes újra és újra ugyanabba a pózba ragad bele: „Und ich sitz schon wieder / Barfuß am Klavier” (És megint itt ülök / Mezítláb a zongoránál), miközben szerelmes dalokról álmodozik, és a volt párjáról énekel.
A szöveg nem szépíti a dolgokat, és ettől lesz igazán emberi. Felidézi, milyen furcsák voltak együtt a külvilág szemében, amikor éjszaka hangoskodtak, de a legélesebb emlék mégis a csend: „Ich hab mit dir gemeinsam einsam / Rumgesessen und geschwiegen” (Együtt magányosan ültem veled, és hallgattunk). A németben a rumsitzen (itt: rumgesessen) a tétlen, céltalan ücsörgést jelenti – pont azt a fura állapotot, amikor ketten vagytok egy szobában, mégis teljesen külön. Végül kiderül a szakítás oka is: „Du wolltest alles wissen / Und das hat mich vertrieben” (Mindent tudni akartál, és ez elüldözött engem). Kicsit kíméletlen a záró gondolat, hogy „Du und ich, wir waren zu wenig” (Te meg én, túl kevesek voltunk), de addigra már érted, miért választja a zongorát a túléléshez: „Und so sitz ich, um zu leben, lieber Barfuß am Klavier” (És így, hogy élhessek, inkább mezítláb ülök a zongoránál).