Wolkenreiter szó szerint azt jelenti, hogy „felhőlovas”. Ez egy összetett szó, amely a „Wolke” (felhő) és a „Reiter” (lovas) szavakból áll, és egy igazán egyedi és költői kifejezés.
A dalban Jenny, a légiutas-kísérő, „Wolkenreiter”-ként van leírva, ami tökéletesen illik a munkájához, hiszen folyamatosan a felhők felett utazik. Ez a szó nemcsak a fizikai utazására utal, hanem a könnyed, mosolygós természetére is, ahogy „egyszerűen mindig tovább mosolyog”, még a nehézségek ellenére is. Ez a szó különösen emlékezetessé teszi a dalt és Jenny karakterét.
Az AnnenMayKantereit ezzel a dallal egy fáradt légiutas-kísérő mindennapjaiba enged bepillantást. A főhősünk Jenny, aki kék-sárga egyenruhában dolgozik („sie trägt blau und gelb” – kékben és sárgában jár), és a reggeleit téglavörös rúzzsal meg kávéval indítja. Bár a munkája miatt folyamatosan a fellegekben jár, a dal a csillogás mögötti valódi rutint mutatja meg: Jenny határozatlan idejű szerződésre vágyik („sie wär so gern fest angestellt” – bárcsak állandósítva lenne), hidegen issza a kávét a háromórás átszállások alatt, és a türelmetlen utasok között próbál nyugodt maradni a passzkontrollnál.
A szöveg telitalálata a „Wolkenreiter” (felhőlovas) kifejezés, amivel a stewardesseket illeti: Jenny folyamatosan mosolyog, ahogy a szakmájában elvárják („lächelt einfach immer weiter” – csak mosolyog rendületlenül tovább). A dalban felbukkan egy viccesen keserédes német szójáték is: a „Fels in der Brandung” (szikla a viharos hullámverésben) kifejezést alakítják át arra, hogy „Lächeln in der Brandung” (mosoly a hullámtörésben). Jenny naponta tízezer mérföldet repül az óceán felett, Panamára keres rá a neten – ahol egyszer már járt tíz egész percet –, és néha már azt sem tudja pontosan, honnan érkezik éppen haza.